Hajítások
Felfelé történő hajításnál a test először emelkedik, majd a maximális magasság elérése után mindaddig süllyed, amíg el nem éri a talajt (vagy bele nem ütközik valamibe). Ha a talaj nem vízszintes, akkor előfordulhat, hogy a test a kiindulási szint alá kerül, azaz az X koordinátája negatívvá válik.
A hajítás magassága a kiindulási pont és a pálya tetőpontja közti h szintkülönbség. A test emelkedése addig tart, amíg a sebesség 0 nem lesz. Ha az emelkedés időtartamát te jelöli, akkor a (1) alapján:
Ebből az emelkedés időtartama:
Ezt az (2) egyenletbe helyettesítve a hajítás magassága:
A visszaérkezés időtartama az a tv időtartam, amely alatt test újra visszaér a kiindulási pontba (x = 0). Az elmozdulásra vonatkozó (2) összefüggés alapján:
Ebből a visszaérkezés időtartama:
A visszaérkezés sebessége az a v sebesség, amellyel a test visszaérkezik a kiindulási szintre. A visszaérkezés időtartamára előzőleg kapott kifejezést az (1) egyenletbe helyettesítve avisszaérkezés sebessége:
Eszerint a visszaérkező test sebessége ugyanakkora, mint a kezdősebesség, de azzal ellentétes irányú. (Mindez összhangban van a mechanikai energia megmaradásának elvével.)
Lefelé történő hajításnál a test mindaddig süllyed, amíg el nem éri a talajt (vagy bele nem ütközik valamibe). A mozgás során a test végig a kiindulási szint alatt van, ezért az X koordinátája mindvégig negatív.
A leérkezési idő az a tl időtartam, amely alatt a test leérkezik a talajra. Ha az indulási pont h magasságban van a talaj felett, akkor a talajra érkezéskor x = –h, így a (2) alapján:
Ennek a másodfokú egyenletnek egyetlen pozitív megoldása van, így a leérkezési idő:
A leérkezés sebessége az a vl sebesség, amellyel a talaj felett h magasságban levő pontból ledobott test eléri a talajt. A leérkezési időre előzőleg kapott kifejezést az (1) egyenletbe helyettesítve a leérkezés sebessége:
A negatív előjel arra utal, hogy a test sebessége az X-tengely irányával ellentétes.